Távoli mosolyeső zuhan a tájra,
Roskadt felhő takaró borul a határra.
Szüntelenül emlékezünk : nevettünk ,
Most is van mit szeretnünk.
Mennyi mindennek örültünk!
És gazdagok lettünk.Felnőttünk.
Csak álmunkban járunk ott újra,
Bevillan Kanizsa Sugár útja.
Mi a két kis Éretlenke
Beleszagoltunk az estébe.
Emlékszel ? Hatalmunk volt ,
A cinkos boldog mosoly.
Mi voltunk a nagy barátok.
Mint ősszel a falevelek ,
Kitartottunk egymás mellett ,
Aztán lehullottam a széllel ,
Te kapaszkodtál éppen ,
Mikor én a mélybe vesztem.
Avarszinten kavarogtam ,
Rágcsálókkal hadakoztam
Akkor jött a tél és hittem ,
A hideget már átvészeltem.
De csak azért mert kik szerettek ,
Megbocsájtottak nekem.
Mert lehullott hozzám apám is
Féltve ölelt anyám is ,
És te is szeretsz a mai napig -
Várjuk egymást újra!
Boldog névnapot Gabriella!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése