Azért is!

Küzdünk , bízunk , megméretünk , tovább dolgozunk .
Koncentrálunk éppen , s abban a pár percben , egyek vagyunk a zeneszerzővel .
Csupor Laci bácsi örül most felhőtlen , mosolyt csal az égiek szemébe ,
Bánhatja a verseny védnöke Rév Lívia , hogy az előadást kihagyta!Mert ,-

Szép volt barcsi lányok , szép volt  zeneiskolai tanárok!
  Ebben az  ínséges időben   tehetségeket   karoltatok fel.
Örülünk Kármen sikerének , s hogy minket csak ennyire értékeltek ,
Betudjuk a hely szellemének./ büntetés végrehajtás mellett./

De hát ők ott Kaposváron , nem tudják hogy mi itt Barcson ,
Éremesőt osztunk tornaversenyen  és triatlonon ,
Mert itt nálunk együtt gondolkodunk , fáradunk , veszekszünk ,
S békülünk , mert ott és akkor ,   magasra emelkedtünk

Itt és most érem nélkül távoztunk.Azért is vidámak vagyunk!!!


Tegnap  a hangversenyen , beleálmodták a lányok , a jövőt a jelenbe.
Szép test , ép lélek , jöhetnek fáradságos évek.
Mi nem adjuk fel!Küzdünk továbbra is lelkesen!
Azért is ott leszünk a következő versenyen!!!!

Fiatal "grófok"

Beleküzdjük magunkat az emberszagú télbe,
Kint az utcán hajléktalanok bújnak össze.
Mi meg dőzsölünk itt a melegben,
Szemrebbenés nélkül éljük  benti létünk,
Mégis szenvedünk, mert üres a zsebünk.
Feslik már ,  s félünk , mi is a padra kerülünk,
Félünk , hogy mindenünk elveszítjük.
S odalesz összes  reményünk.

Hittel hinni , tettel tenni mégis érdemes!
Egyesélyes ez a meccs.
Tartást adó társat keress ,
Mondj nemet a kísértésnek ,
Élni - érdekes-csak így érdemes.!

Segítek és  segítenek.
Magyar "grófok" ébredjetek!
Nagy szükség van ma itt Rátok ,
Gyertek haza fiatalok!

Mamám

Eső esett, szüret volt éppen
S én hallgattam énekét csendben.
A fa tetejéről figyeltem,
Hogy futnak le a szemek sorban,ott a domboldalban
nagyanyám puttonyába.

Görnyedt vidámság úszott bele a tájba,
Majd láttam búcsúzni porcelán arcodat.
Dolgos kezed összefontad,
Bibliádat szorongattad,
Tudtad már az életedben,
szükség lesz rá lent a mélyben,


Most már pihenhetsz.Én sem félek,
Kísérőm leszel kedvemre.Kérlek!
Ugye látlak, ugye hallak
S elmondjuk együtt imánkat újra,
Ahogy a dunyhaszagú reggeleden tanultam.

Nézz szét!

Butaság, lustaság , rossz és gyáva

Panaszok suttogják lelkünket hiába.

Ne hallgasd, fordulj el , nézz fel az égre,

Keress bárányfelhőt, gondolj a mesékre.!

Ne hagyd az erődet elszívni kedvükre,

Gondolj a jövődre, - jókedved jusson eszedbe!

Cinkosan súgom füledbe a titkom:

Halljad hát, mit hallani akarok,

Nem panaszkodó , korosodó szónok vagyok,

Leszek inkább délibáb a nyáron,margaréta kisvirágom,

Elcsípem fiatal nevetős énem,

Kihúzom zsebemből  , s  megidézem .

Mosollyal  fiatalságom újra élem ,

Aztán csak nézem , ahogy előttem

Úszik el a jéggel, egy vénhedt farönk nagy kecsesen.    Ez a Dráva télen versem.

Üzenet egykori Igazgatónknak 2010-10-09

Hagyd a koporsót, engedd a mélybe,

Fedelet tartunk a  Föld elébe.

Most, hogy a fák még pompáznak,

Még zöldel a lomb, de levelei pirúlnak.

Keresünk az utcán, nélküled tanulunk járni,

Elfogadjuk, hogy ezután az égiekkel fogsz sétálni.

Megújul az iskola, milyen szép lesz  világunk,!

Szoríts nekünk kérlek, hogy mi Mindnyájan meglássuk!,

S ezután is szeretetből, emberségből vizsgázzunk,

Ahogy Tőled megtanultuk!

Mert ez a jelen és nem a múlt!...
Kedves jelenés , forró ölelés , mélybe magasba , jelenkori valónkba.

Találkozó 32 évre

Találkozó 32 évre

Nem lettem utazó,
de társra leltem.
Nem építettem palotát,
gyermekeket neveltem.
Nem lettem olimpikon,
ám ma is van álmom.
Siet most várakozó lelkem,
szemem nehogy könnyes legyen.
Szédületes ez a tempó,
32 éves a találkozó.
Szárnyaló gyermeki énem
suhan át a mai éjen.
Gyertek a múltba vissza velem,
ahol minden tiszta, önzetlen!
Önzetlen az első barátság,
Tiszta a szerelem,
S e kettőt még ma is keresem
ha meg nem lelem-
Ó, és a torna mellett
van egy másik kedvencem,
az úszás lett féltve őrzött kincsem.
Így élem napjaimat,
s közben hiányoltalak benneteket
drága társak.
Varga Zoltánné, Bekő Zsuzsi

Bársonyos levelek

  A levelek bársonyos oldalukra hullnak.

Sok éve már a hónapok gyorsan múlnak.

Mivégre élünk e Földön?

Hogy egyetlen, megismételhetetlen legyünk.

Amikor fáradt vagy, belekapaszkodhass egy madár féktelen szárnyába, mely elröpít egy álomvilágba, ahol mindnyájan boldogok leszünk.

Ebből áll a mi hitünk.

Kicsi dolgok rakják fel kockákból a tornyot.

Amikor átéled, nem dől le.

Remélhetőleg! Különben mért raknánk fel újra meg újra, születve egyik világból a másikba.

A levelek bársonyos oldalukra hullnak, sok éve már a hónapok gyorsan múlnak.

Sejtelmem sincs a világról.

Fák, léniák, virágok… szükségem van Rátok régi jó barátok!

Ősz van eső és ború, kint a világ szomorú.

Csak a mavígalom számít, mert az egyszer majd csak ámít.

Élek még s történjék bármi, jó az öröm részévé válni.

Szükségem van Rátok régi jó barátok!

Fák , léniák , virágok …  sejtésem van  már a világról,hisz ez a vers is erről szól.

Hát érezd magad nagyon jól!

Virtuális gyertya…

Élünk a világban, belehalunk egy másikba.

Egy pillangó tévedt a sírra.

- Röpke pillanatra még fellángol,

 aztán beleolvad a dermedt kőbe a forró viasz,

 mint a napfelkelte, beleúszik a reggelbe.

Vége a pillanatnak, elnyúlt a lepke ,

 olvadt a viasz ,-  kutatlak ,  kereslek.

 De repül egyik világból a másikba,

 ölel bennünket naponta, karolva, boldogan,ragyogva

 hogy tudjuk meg a csodát odaátról.

Már hallom a hangot, ami nekem szól.

 Még elvégzem feladatom rendben itt lent,

 és bátrabban állok a sírokhoz máris,

mert tudom, hogy átölel odafönn anyám is, apám is.

 Nem leszek barátja a hideg kőnek,

 nem járok örökké a temetőbe,

 de mégis hív, mégis megyek, és sírok verset Neked

 Megfogom és simogatom, megdermedek a gondolattól,

 odalent, majd odafönt, szeressetek engem nagyon,…nagyon nagyon. Én hagyom…

született reggel Varga Zoltánné fejében, akinek két szerelme van a torna meg az úszás és a férjem. Ez már három. Számolni nem tudok, de nem is bánom! 

Találkozó

25 év repült el.

Odafelé a levelek bársonyos oldalukra hulltak,

sok éve már a hónapok gyorsan múlnak.

Tegnap megálltunk, öleltük egymást újra.

Visszarepültünk a 18 éves múltba.

Szél szárnyán időutazók lettünk,

a holnap hiányát kacagva űztük.

Csak még egy percig legyünk fiatalok újra-

Ma is olyanok vagyunk, mint akkor ott a múltban .

Karácsony egykoron

Járom a világom, ölelve barátom.

Várom az ünnepet, téged kereslek.

Kereslek szélben, hóesésben,

Kereslek a napsütésben.

Hallom a hangod, látom az arcod.

Nagy szemekkel, tárt pillákkal

Akarom, hogy megtaláljam.

Megtaláljam felhőtlen világom,

Máskülönben elbujdosom,

Hogy ne is lásson , 

Csak, mikor mosolygok oly nagyon,

Mert hagyom, hogy jó legyen a napom.

Téged kereslek, kereslek a szélben,

Kereslek a napsütésben és a hóesésben.

Mint szerelmes a szerelemben,

Szenvedek a keresésben.

Szerelmesen, őrülten, sírva hiányollak,

Csak az idő tudja, ez az ünneplés várat még magára.

Csak az idő akarja, ő a megmondhatója,

Hogy feledni nem tudom,

Milyen volt gyermekkorom

Karácsonya egykoron.