A földig érő felhőfaló

Ma még földig ér a felhő .
Leszakadt az eső .
Jöjj felhőfaló napom ,
 ha nem tudnád , ma utazom !
Eddig kincset kerestem mesés szeretetemben ,
most majd élvezem  dologtalan testem minden rezzenését ,
 lenn a szigeten .
Földig érő felhőfaló !  Veled utazni jó  !

IMÁDAT

Imádom ablakom alatti felhőáramlásodat .
Most elnyúlva élvezem a társaságodat .
Odalent a rózsák , mintha zuhanyoztak volna ,
A vizet a föld mámorosan itta .

Végzet

Félelmünk lelassít ,merészségünk elvakít

.Itt állok, ugrásra  készen, mint a sas,

- születésemtől fogva vártalak.

.Ha messze vagy, gondolataimba bújva
látlak bele buja  vágyaimba.

Karod ölelése csendvaló, mélységbe hiába kiáltott szó...

nehézkes percvalóság ül a tájra,

Felrepülök a legmagasabb  sziklára,

Vakon szállok alá mély zuhanásra,
majd beleolvadunk a csepp morajába.

 lassan ring a csónakunk , már messze járhatunk ,
Végzet!
Őrizd meg a tudatunk!