November elseje / anyuékhoz /

Ma ott leszek veletek megint , tudatom fájdalmát csitítva kezem a múltra legyint .
Hideg kő vár ott és forró vágyódás csillagközi találkozón ...
Súgjátok meg angyalok , merre kell mennem , ha meghalok !
Ma újra megyek hozzátok Csillagom .
A sötétben botladozva közelebb baktatok,
Dermedt koszorúm szívemhez szorítom .
-Lélekmarcangoló félelemmel vetem magam áloméjb

e .
Égbolt kékség karod ölelése , az elmúlás szeretetlensége ,
elfogadó hiteltelenségem , ...bizonyosságot kell ma kapnom végre !
Testünk porszemek közt lihegő lélektánc - útmutató gyertyaláng
- mely elalszik ugyan , de jönnek újak és a lángja megint csak fellobban .

November elseje / anyuékhoz /

November elseje / anyuékhoz /

Ma ott leszek veletek megint , tudatom fájdalmát csitítva  kezem a múltra legyint .
Hideg kő vár és  forró vágyódás csillagközi  találkozón ...
súgjátok meg angyalok , merre kell mennem , ha meghalok !
Ma újra megyek hozzátok Csillagom .
 Minden nappal közelebb járok .
 Lélekmarcangoló félelemmel vetem magam áloméjbe .
 Égbolt kékség karod ölelése , az elmúlás szeretetlensége ,
elfogadó hiteltelenség szószéken , ...bizonyosságot kell ma kapnom végre !
Testünk porszemek közt lihegő lélektánc - hideg éjben  útmutató gyertyaláng
- mely elalszik ugyan , de jönnek újak és a lángja  megint csak fellobban .

17 éves Kincsemnek

Édes délutáni találkozás,
Kódolva van benned a boldogság.
Testet öltő, gondolatba révedt,
álmatagon suhanó évek,
melegszívű kedves éned!
Most figyeljél!
Kislánya lettél boldog apukádnak
Kincs vagy Te, s élő angyali gondolat.
Örömillat lengte át szobámat.
Kacagva hullottak a falevelek,
édes mosolyod pólyádba rejtve ölelt.
Tortát szerettem volna,
Boldog szülinapot Zsófia!
Inkább eltáncolom Neked
a vízben a 17 évet.
 3/4 4-kor  ma várunk szeretettel!

1956-

Levelek, lehellet, víz és fény
.Ma játszott velem halkan a szél ,
.Hittem dolgom van itt ma még,
 gyönyörű uszodánkban nem is oly rég. 

Előtte balett,s 56-os megemlékezés,
szerelmes életem csuda mesés.
Kéz a kézben meghalgattuk a fiatalt
,magyar illat hasalt a színpad alatt
 s hallgattuk mindannyian együtt nehézkes énekét
 az emlékező fáknak.

Fák léniák

Most ősz van, még zöld, de ború.
Sötétben élni oly szomorú.
Fák léniák virágok
Szükségem van rátok, régi jó barátok!
Szellő hív, suttogja dalom
Dúdolja, hogy látni akarom.

Dráva parton

Ha meghalok holnap, nyugodtan legyél.
Odaföntről integetek , ne félj.
Nyáron vízparton talán hóesésben leszek,
Vén nyárfák ontják  ölelésed.
Én csak kiülök a partra bárány párnámra,
s nézem , ahogy a testem beleolvad a tájba.
Elmúlok csendben kedvesem, de ne feledd!
Ahonnan elkívánkoztam, ott voltam boldog Veled.

Gyermekeimnek

Ilyen az életünk .
Egyszer fenn lebegünk ,
Aztán hopp , nagy kaland ,
Máris ott vagyunk alant .
De hiába takar  fájdalom fátyla ,
Kibújunk alóla minduntalan .
Mert kín  után is élni akar ,
S küzd, harcol ki  meg nem hal .
Csak egyszer nem kerekedünk felül ,
Akkor majd érezd ott legbelül ,
Hogy én értem létezésed egyedül .
Mikor a csend is elül ,
Jelen lesz  levelünk ,
Nyári csobbanással üzenünk .
Ott leszek az eső cseppek között ,
 Megbújva illatos virágok mögött ,
Hogy akkor majd ne keress hiába ,
Csak az eső áztatta kicsike virágban .

Cseppnyi élet

Cseppnyi reggel a könnyekkel,
Házat vehetsz, gyermeket sosem!
Hiányod égbe kiáltó rekviem
Ki itt vagy is olcsó szeretet,
Rengeteg a meg nem született!
Ócska minta mindent engedő.
Többségében ez a nyerő.
Hiába küzd a gyenge nő,
Vádló akarat  prédája ő.
Él bennünk régi rang, s erő.
Sodord el  a hitetlenkedőt!
Duzzadj felhő, ontsd a cseppeket,
S mi engedjük, hogy tengerré legyen.

Voltam, ami vagyok

Vagyok, aki lettem, voltam, ami vagyok.
Szerelemillat leng a tavon.
Szép testembe zárva, álom volt gyermek,
Keresem kócos fürtjeidet.

Sötét szobámba, mint hajnali fény ,
Öröm sugarat hoztál elém,
Vagyok, aki lettem, őrülten szerettem,
Voltam, aki vagyok, szerelemből születtem.

Boldog voltam

Ha meghalok holnap, nyugodtan legyetek.
Odaföntről majd integetek Nektek.
Nyáron vízparton tán hóesésben leszek,
nyárfák ontják majd ölelésed.
Én csak kiülök a partra puha párnácskámra,
s nézem , ahogy a testem beleolvad a tájba.
Elmúlok csendben kedvesem, de ne feledd!
Ahonnan elkívánkoztam, ott voltam boldog Veled.

Döbbenet Madárka

Hajnal van. Kopognak a madarak az ablakban.
Csalfa tükörábránd takaró, elakad a szó,
Aranyos  madárka, te szeretni való.
Megint csak kopp, és szárnysuhanás,
Ablakomban imádja önmagát.
Ha imádja önmagát, mást is szeret,
A döbbenet... percek emléke lesz.
Hatalmas felismerés, koppanás utáni lét
Zsong, bolyong, dúdol a szél,
Talán találkozunk ma, te meg én!

Sejtelmes vígalom a Balatonon

Sejtelmes Balaton, jégpohár és vígalom...
30 éves  kapcsolatunk rácáfol az évekre!
Nem csoda, hisz fantasztikus hétvége volt,
Fenn lebegtünk hattyú szárnyán jéghegyen
A többit talán máskor sem mesélem el...

Hibáim bocsánata

Hibák bocsánata

Hajnalban hideg van, a magány a társunk.
Hó lepi be a fákat, maholnap hazavárunk.
Hózáport fúj az égből a szél,
Hazug világ takaróját hozza.
Tisztaság borítja be a hajléktalant,
Kicsit a szenvedést eltakarja.
De a kín ott marad alatta.
Mintha jót akarna, borítja a szenvedőt,
Pedig csak készíti számára a  szemfedőt.
Szegénynek szégyen, ami nincs,
Gazdagnak hatalom, mi van,
Belátni a kínt a jéghegyek mögött,
Én is odakészülök.
Keserves a felismerés, - de  átjutunk!
...s majd akkor  megszabadulunk.