Végzet

Félelmünk lelassít ,merészségünk elvakít

.Itt állok, ugrásra  készen, mint a sas,

- születésemtől fogva vártalak.

.Ha messze vagy, gondolataimba bújva
látlak bele buja  vágyaimba.

Karod ölelése csendvaló, mélységbe hiába kiáltott szó...

nehézkes percvalóság ül a tájra,

Felrepülök a legmagasabb  sziklára,

Vakon szállok alá mély zuhanásra,
majd beleolvadunk a csepp morajába.

 lassan ring a csónakunk , már messze járhatunk ,
Végzet!
Őrizd meg a tudatunk!