Hagyd a koporsót, engedd a mélybe,
Fedelet tartunk a Föld elébe.
Most, hogy a fák még pompáznak,
Még zöldel a lomb, de levelei pirúlnak.
Keresünk az utcán, nélküled tanulunk járni,
Elfogadjuk, hogy ezután az égiekkel fogsz sétálni.
Megújul az iskola, milyen szép lesz világunk,!
Szoríts nekünk kérlek, hogy mi Mindnyájan meglássuk!,
S ezután is szeretetből, emberségből vizsgázzunk,
Ahogy Tőled megtanultuk!
Mert ez a jelen és nem a múlt!...
Kedves jelenés , forró ölelés , mélybe magasba , jelenkori valónkba.
Kedves jelenés , forró ölelés , mélybe magasba , jelenkori valónkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése