Eső esett, szüret volt éppen
S én hallgattam énekét csendben.
A fa tetejéről figyeltem,
Hogy futnak le a szemek sorban,ott a domboldalban
nagyanyám puttonyába.
Görnyedt vidámság úszott bele a tájba,
Majd láttam búcsúzni porcelán arcodat.
Dolgos kezed összefontad,
Bibliádat szorongattad,
Tudtad már az életedben,
szükség lesz rá lent a mélyben,
Most már pihenhetsz.Én sem félek,
Kísérőm leszel kedvemre.Kérlek!
Ugye látlak, ugye hallak
S elmondjuk együtt imánkat újra,
Ahogy a dunyhaszagú reggeleden tanultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése